Energizáló tréninggyakorlatok

Író: skillbenderz-admin   március 13, 2024

A cél oldódás, a végeredmény szorongás?

Cikkünket trénereknek, workshopokat facilitáló kollégáknak, HR-eseknek és oktatóknak írtuk, valamint mindenkinek, aki szeretné tudni, mitől működik egy tréning. Magára ismerhet ugyanakkor ebben a cikkben mindenki, aki érezte már magát furcsán (vagy éppen flow-ban) egy tréning alatt. Ez itt az első rész, hamarosan jön a második. 

Vállalati kommunikációs tréning. A meghívóban is ennyi állt csupán, így a résztvevők nem tudják, mi a mai program. A tréner bemutatkozik, majd egy körben letesz eggyel kevesebb széket, mint a résztvevők száma. A tapasztaltabb kollégák gyomra összeugrik: székfoglalós játék jön, azaz lökdösődni, szaladgálni kell. A gyakorlat megbeszélés nélkül csap át egy következőbe. 

Céges workshop, melynek elején a facilitátor felteszi a kérdést: Ki közületek a legkreatívabb? A csapat kiválaszt valakit, aki egyre apróbbra töpörödik össze. Neki kell rajzolnia ugyanis, mert activity következik. Rajzoló kollégánk hobbiból zenél és dalszöveget ír, de már az iskolában is kettest kapott, ha figurát kellett papírra vetnie. Most izzad, és legszívesebben kiszaladna a teremből. 

Csapatépítő est. A feladat: Twister. Az az egymásba gabalyodós játék. Az új kolléga be akar illeszkedni, ezért részt vesz benne. Egy munkatársa rendre olyan furcsán ér hozzá, de nem szól, hiszen be akar illeszkedni. A munkatárs iszogatás közben is túl közvetlen. De be kell illeszkedni. Hajnali egy, már menne haza, de nem szól, mert be kell illeszkedni.

Mi a közös ezekben a történetekben? Az, hogy a tréner energizáló feladatot vitt be a tréningre, aminek célja a közvetlen viszony kialakítása lett volna. Csakhogy a gyakorlat rosszul sült el, vagy legalábbis egyik-másik résztvevőben kellemetlen érzéseket keltett. 

Egy tréning elején vagy az ebédszünet után gyakran kerülnek elő energizáló tréninggyakorlatok, amelyek lényege, hogy a résztvevők felfrissüljenek, és jobban fókuszáljanak az előttük álló munkára, a tréning feladataira. Jégtörőnek (icebreaker) is nevezik ezeket, mert az (lenne) a céljuk, hogy a csapat levetkőzze a formális hangvételt, közvetlenebb és őszintébb módon kommunikáljanak egymással. 

Az energizáló tréninggyakorlatok célja tehát:

  • felrázni, vitalizálni a résztvevőket
  • a közös munkára hangolni, tréning módba kapcsolni a csapatot
  • segíteni a fókuszálást
  • oldani a hangulatot, segíteni a nyílt(abb) kommunikációt
  • közelebb hozni egymáshoz a résztvevőket
Csapatépítő tréning

E célokat pedig nagyszerűen el is lehet érni egy jól megválasztott gyakorlattal, de a hangsúly a jól megválasztott szókapcsolaton van. 

Azonban rengeteget halljuk, hogy ez nem jön össze. A jégtörő a gyakorlatban számos esetben valami összegabalyodós, magunkból kivetkőzve őrjöngős feladat, amiről a tréner azt gondolja, látványosan fel fogja rázni vele a csapatot. De vajon miért gondolják sokan, hogy pusztán a nevetés elegendő az oldódáshoz? Sőt: sok tréningen a jégtörő önmagában áll, nincs utána megbeszélés, lehet továbbmenni a tulajdonképpeni feladatokra. 

Az, hogy a résztvevők hogyan élik meg az energizáló feladatot, nagyban függ attól, milyen személyiségek ülnek a teremben. Mert sokakat a nevetés helyett inkább a sírás fojtogat, ha mások előtt kell bohóckodniuk. Ha pedig egyöntetű vidámság lesz úrrá a társaságon, akkor is érdemes megbeszélni a megéléseket, hiszen ez a tréning lényege: gyakorlatokba sűríteni azt, amit a “valóságban” hosszú idő alatt tapasztalunk – majd ezek tanulságaiból felismeréseket, lehetőleg közös felismeréseket kovácsolunk. 

Mi hát a baj a jégtörőkkel? Önmagában semmi, ugyanakkor gyakran olyan szervezési hibák történnek ezek körül, amelyek az egész tréningre rányomják a bélyegüket, végső soron magát a tréning műfaját utáltatják meg a résztvevőkkel. Ezért kell ezeket alaposan átgondolva használni ezeket. A csapat igényeire, a tréningnap céljára kell rímelniük. 

Fontos emellett tudatosítani, hogy sokfélék vagyunk, ezért más-más tevékenység energizál minket. Van, akit feldob a verseny, más szorong tőle. Van, akit a nyugodtabb tevékenység tölt fel, mást az untatja. Márpedig a tréning célja mindenkit bevonni a közös tapasztalásba. Akkor pedig hogyan is maradhatna ki akár csak egy, a fősodortól eltérő személyiségű társ?

Hogy mennyire máshogy működünk, annak megértéséhez jó eszköz a  DISC személyiségtipológia. Ugyan mindössze négy alaptípusba sorolja az embereket, már ezekből is jól látható, mennyire eltérő látásmóddal és komfortzónával bírnak az egyes tréningrésztvevőink. 

DISC személyiségtípusok

Jól látható még pszichológiai előképzettség nélkül is, hogy egészen más igények, alapműködés jellemzi az egyes típusokat. Márpedig a képzett trénerek képesek ezt kezelni, de a képzetlen facilitátoroknál felmerül egy veszély. Mivel workshopot olyanok szoktak szervezni, akik egy szervezet hangadói, nyüzsgőbb emberei, kimondhatjuk, hogy nagy általánosságban jellemzően pirosabb-sárgább személyiségek tartanak workshopokat. Képzetlenségük miatt előfordulhat, hogy nem képesek kellő empátiával kezelni a különféle igényeket, vagy nem tudnak reagálni (pl. megfelelő kérdezéstechnikával) a résztvevők megéléseire. 

Mi ezért hangsúlyozzuk a felmérés fontosságát. Fontos, hogy megismerjük a kihívást, és megismerjük a résztvevőket. Nem kell ehhez feltétlenül személyiségtesztet töltetni velük: elég néhány célirányos kérdéssel felmérni, hol húzódik a komfortzónájuk. Aztán a tréningen majd feszegetjük ennek határait, de nem egyből az ettől legtávolabbi vidékeken állunk neki a munkának. Mert minden tréning egyben a tréning mint olyan hírét is viszi a világban. 

No de akkor hogyan is csináljuk? A következő részben konkrét példákon keresztül mutatjuk be, milyen személyiségeknek milyen gyakorlatok komfortosak, és hogyan rázhatjuk fel a résztvevőket a méltóságuk tiszteletben tartásával.