Csapatépítés vs együttműködés-fejlesztés

Író: skillbenderz-admin   március 1, 2024

Jön a tavasz, jönnek az outdoor céges programok. Elsőre jó ötletnek tűnik ilyet szervezni, hiszen színesíti a juttatási csomagot, segít kiengedni a gőzt, és a cég státuszát is megmutatja, milyen eseményre telik a büdzséből.

Sokan szoronganak a csapatépítőktől

Azonban a munkavállalók közel sem egyöntetűen boldogok, ha a céges tájékoztatón elhangzik: csapatépítő lesz az egyik hétvégén. Szervezetfejlesztői munkánk során gyakran faggatjuk ki a dolgozókat, mi is a félelmük tárgya. Ebből az alábbi kép rajzolódik ki:

A legutáltabb csapatépítők az outdoor programok sok-sok komfortzóna-átlépéssel, a lakóhelytől lehető legtávolabb, rossz térerővel, közös szobában egy munkatárssal. Aztán majd az éjszaka előrehaladtával egy másikkal.

És ami a legjobb csapatépítős élményt adja:

  • a munkatársak saját kezdeményezéséből, spontán megszervezett közös program
  • karitatív tevékenység, ha azt egy valóban érthető, az emberekhez közel álló jó ügyért végzik
  • valami egyszerű program, amiben a csapat minden tagja ügyes, beleértve a pizzázást is

Vagyis a legjobb élményt az adja, ha a program nem kötelező. Ezért is aggályos, hogy a Covid után egyre inkább visszaszivárognak a cégek életébe a klasszikus csapatépítők,, és ezek akkor sem lesznek jobbak, ha ESG és CSR megfontolásokból egzotikus kalandtúra helyett itthoni ‘öko'(nak látszó) program keretében zajlanak. Fontos hangsúlyozni: nem a közös szabadős programokkal van a baj, hanem azzal, hogy ezek kötelezőek. Szervezetfejlesztői szempontból pedig le kell szögezni:  önmagukban ezektől nem lesz jobb az együttműködés. Sőt, egyes munkatársak szorongani kezdenek, lelkifurdalástól kísérve titkon visszasírják a pandémiát, de legalábbis az átlagos munkanapokat, amikor csak dolgozni kell.

Csapatépítő tréning?

Ne felejtsük el: a dolgozó ember. 

Sokan vannak, akiknek gondot okoz megszervezni a családról való gondoskodást. El kell fogadnunk azt is, hogy valaki nem szívesen forgatja fel a megszokott rutinját. Munkajogi értelemben pedig megfontolandó, hogy amikor a szerződésünket aláírjuk, általában a munkaidő 8 (10, 12) órájára szegődünk el, nem a nap 24 órájára. Persze, sok cég kompenzálja valahogyan a hétvégi jelenlétet, de ez nem általános.

És mit ad a csapatépítő?

  • megismered mások szempontjait,
  • rájössz, hogy a másik ember is ember,
  • netán megbeszélitek a kollégáddal, hogy jövő héten együtt futtok szigetkört,
  • meg persze szép helyen jó ételeket esztek, 
  • és talán pihensz is kicsit. 

Járulékos nyereségként lehet, hogy ezentúl körültekintőbben adsz át információkat, és okosabban szervezel, hogy a másik be tudja tartani a határidőt. 

De mindezt megadja a jó munkaszervezés, az agilis projektszemlélet, a hatékonyságra reflektáló vezetők – és eleve a jól megválogatott csapat. Helyben. Munkaidőben. Ha pedig ebben elakadás tapasztalható, akkor céltalan csapatépítő helyett együttműködés-fejlesztő tréningre van szükségetek.